Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány 1996-ban indította útjára azt a komplex kísérleti programot, amelynek három fő eleme a képzés, a képzéssel egybekötött támogatott foglalkoztatás és a személyre szabott segítségnyújtást fókuszba helyező pszicho-szociális szolgáltatások. A program a tranzitfoglalkoztatás elnevezést kapta, célja a résztvevők visszavezetése az elsődleges munkaerő-piacra. A tranzitfoglalkoztatás célcsoportját alapvetően olyan, a munkaerő-piacon hátrányos helyzetű emberek alkotják, akik nem rendelkeznek szakképzettséggel, vagy szakmájuk munkaerő-piaci szempontból elavult, és egyéb hátrányaik miatt (pl. alapkompetenciák hiánya, családi hátrányok, iskolai kudarcok) más típusú programban való részvétel (pl. szakképzés felnőttképzés keretében) nem vezetné őket vissza eredményesen az elsődleges munkaerő-piacra.
Fontos megjegyezni, hogy ez a tranzitfoglalkoztatás nem azonos a megváltozott munkaképességű személyek rehabilitációs foglalkoztatásához szükségek feltételeket biztosító munkahelyek és munkáltatók támogatási programjával, amely szintén a tranzitfoglalkoztatás fogalmat használja.
A kezdetektől eltelt időben számos tranzitfoglalkoztatási projekt valósult meg az országban, az OFA támogatási programját követően a tranzit az Európai Unió támogatási konstrukcióiba került át és ott bizonyos elemei tovább éltek. A tranzitfoglalkoztatás elnevezés csak a TÁMOP 1.4.6 (2012) konstrukcióban jelent meg újra.
A tranzitfoglalkoztatási programok felülvizsgálatára, aktualizálására is sor került ebben az időszakban, a TÁMOP – 1.4.7 – 12/1 – 2012 konstrukció keretében, az OFA által megvalósított Foglalkoztatárs – Társ a foglalkoztatásban kiemelt projektben. Egyrészt lezajlott egy helyzetfeltáró kutatás, másrészt a tranzitfoglalkoztatásban jártas szakértők dolgoztak a tranzitfoglalkoztatási modell tovább fejlesztésén. A cél az volt, hogy készüljön el egy olyan modell leírás, amely segíti a Széchenyi 2020 időszakban tervezett tranzitfoglalkoztatási konstrukció feltételeinek megfogalmazását és a megvalósítók tervezési munkáját.
A 2014 – 2020-as tervezési ciklusban a GINOP 5.1.4 – 17 Tranzitfoglalkoztatási programok támogatása konstrukció teszi lehetővé az új és régi megvalósítók számára tranzitfoglalkoztatási projektek tervezését és megvalósítását.
Ez is megerősíti, hogy a tranzitfoglalkoztatási projektek megvalósítása során kidolgozott módszertan ma is megállja a helyét és a mindenkori társadalmi-gazdasági környezethez igazítva eredményes eszköze lehet a hosszú távú munkaerő-piaci re-integrációnak.
A tranzitfoglalkoztatás témájában eddig megjelent írások:
Ez a kutatási záró tanulmány összegzi annak a 15 projektnek a tapasztalatait, amelyek az 1996 és 2000 közötti időszakban tranzitprogram megvalósítására támogatást kaptak az Országos Foglalkoztatási Közalapítványtól. Vizsgálja a projektek működését, a résztvevőket és magukat a megvalósító szervezeteket egyaránt.
Tranzitfoglalkoztatás, módszertani gyűjtemény (2004)
A kötetet elsősorban azok figyelmébe ajánlja Szántó Tamás, az OFA egykori programvezetője, akik szeretnének munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek segítését célzó projekteket tervezni és megvalósítani. Megvalósítók tapasztalatait, jó gyakorlatait olvashatjuk a projektmegvalósítás egyes szakaszaihoz, tevékenységeihez kapcsolódóan, mint. pl. a résztvevők kiválasztását, projektben tartását segítő módszerek, a foglalkoztatással egybekötött képzés módszerei. Konkrét projekt bemutatások, esettanulmányok is helyet kaptak a kötetben.
Eszik Zoltán: 100 szó a tranzitfoglalkoztatásról (2006)
Két fő rész mentén állt össze a kötet anyaga: tartalmaz egyrészt egy programkézikönyvet, amely bemutatja a tranzit modell elméleti kereteit és fejlődésének mérföldköveit, másrészt egy projekt-kézikönyvet a munkaerő-piaci reintegráció megvalósítási formáiról.
SORECO Research Kft : Tranzitfoglalkoztatás – Helyzetfeltáró kutatás (2015)
